2017. augusztus 29., kedd

BOLDOG képek


Amikor az ember ráeszmél, hogy a BAKANCSLISTÁJA sokkal hosszabb, mint a körülmények furcsa összjátéka okán a teljesítésére józan ésszel felbecsülhető IDŐ, akkor a kétségbeesés helyett választhatja az ÉLETet is.

Örömmel és munkával, a halhatatlanság boldogságával, hiszen a gyermekben, az ő gyermekeikben, a könyvekben, az írásokban tovább él majd minden elkezdett dolog. Ahogyan azok lelkében is, akiknek egy-egy kis útravalót adott a tarisznyájukba.
 

Keresztülröpüli a világot, hogy újra megölelhesse a fiát, ahol a nap felkel. Bortúrára viszi lányait, hegyen-völgyön-sziklákon át az unokáit. Családregényt ír, hogy az a sok-sok régi történet és dokumentum megmaradjon, és örömöt leljen majd benne mind, aki olvassa. Újjá alakítja a kertet, süt-főz, és felveszi a kesztyűt, amit az új világi technikai kihívásai dobtak.

Már nem siet, mert nincs miért: idejekorán indul, hogy lássa az őszbe forduló mezők aranyszínét, az országúti kanyarok hozta meglepetéseket. Messzi tornyokat látogat sorba… még több kapualjba kukkant be titkon, és ha úgy tartja kedve, kibont egy palackot a legnemesebből.

Lecseréli visszafogottan elegáns ruhadarabjait pár vidámabb és fiatalosabb kacatra a jól bevált turkálókból.

Azután meg együtt tölt egy napot valakivel, aki akár a fia is lehetne, és akinek egy szavára mezítláb szalad a fűben, felmászik egy göcsörtös narancseper fára, végigheveredik a Margitszigeti réten, tilos virágágyásba térdel, ruhástul a Dunában táncol – azért, hogy néhány képen megmutassa majd az utókornak, hogy milyen is az ÉLET így, az ötödik X után, hogy azért a belbecsen kívül a külcsín is mutasson valamit.

Van most egy gyönyörűséges albumom, amilyen még sose, mert a fényképezkedés valahogy kimaradt, aztán egy idő után pedig, ismert okokból, nem is nagyon erőltettem... „Monimama mesét olvas az erdőben… Monimama sétál a vízben és vizes lett a ruhája… szép vagy benne….” – ilyen kis kedveseket is kaptam már…
 

Köszönet a fotókért Boldog Atinak, aki bevállalta, hogy a sok szép és fiatal menyassszony mellett egy "kifutó modell"-ből is megpróbálja kihozni a legjobbat.  Sikerült? VIRÁGEVŐből romantikus meseíróvá varázsolt!
(A regény egyes részleteit hamarosan itt olvashatjátok!)
 

Nincsenek megjegyzések:

Mesélek a bornak - arról, hogy a jó tettek a legfurcsább helyeken is születhetnek

  Ragyogó őszi nap volt, amiről Hamvas Béla úgy ír, hogy „arany napok”. Amikor a lomb minden rezdülésében ott a fény, a szín, a ragyogás. Im...